Hiánypótló cikkünkben egy itthon kevéssé ismert szerzővel foglalkozunk, aki nem csak író, hanem számítógépes zseni is. Az 1980-as évek popkulturális félelmein alapuló regényét flynn elemzi, amiből kiderül, mennyire bírta jól az Asimov-tagadó robotok története a megírása óta eltelt harminc évet.

•

Mi történne, ha egyszer a gépek öntudatra ébrednének, és szabad akaratuk lenne? Rudy Rucker,  aki amerikai író, matematikus, filozófus, a cyberpunk egyik kulcsfontosságú alakja és a transzrealizmus néven ismert realista sf-irányzat alapítója is egyben, ezzel a kérdéssel foglalkozik egyik legfontosabb könyvében. Software című regényében az egykori nagy számítógépes zseni, Cobb Anderson az évezredforduló magasságán pontosan ezt a problémát boncolgatja, mi több, rá is jön, hogyan kell életre kelteni a masinákat. Az eredmény: 2020-ra egy összetett kolónia él a Holdon kizárólag gépekből – ők az úgynevezett bopperek. A járulékos veszteség: Andersont árulásért elítélte a világ, a számítógépes ipar kiátkozta őt, így a történet idejére öreg alkoholistaként, magányosan és nyomorban tengődik Floridában, ráadásul mesterséges szíve az utolsókat rúgja, és ötlete sincs, miből szerezhetne egy újat. Jókor jelenik meg ezért mechanikus mása, és ajánlja fel neki, hogy utazzon a Holdra, ahol Ralph Numbers, az egyik legrégebbi bopper, az Asimov-féle robotikai törvények első megtagadója az örökkévalóság ígéretével várja.

Persze ez az egész messze nem olyan szép, ahogy hangzik, és a megvalósítása sem túl biztató. Kiderül ugyanis, hogy a halhatatlanság nem jelent mást, mint az agyi hullámokat és működést szalagra venni, majd szoftveresen lementeni, hogy azt onnantól kezdve bármelyik robottestbe be lehessen táplálni. Emellett fény derül arra is, hogy a robotok társadalma sem túl idilli: egy kisebbfajta polgárháború van kitörőben épp, ugyanis a gépek két csoportra szakadtak. Az egyik oldal, a nagy bopperek minden tudatot össze akarnak olvasztani egy nagy processzorba, azonban ezt a populáció másik része, a kis bopperek ellenzik. A Földön pedig eközben egyre több furcsa dolog történik, ami a hatóságok érdeklődését is felkelti, így az egész óriási kalamajkába  torkollik több esetlen főszereplővel (megismerhetünk  például egy Sta-Hi nevű drogfüggőt is), és olyan kérdések alapos vizsgálatával, vajon mi teszi emberré az embert, és meddig érdemes feszegetni létezésünk határait.

A regényt nehéz kategorizálni: hagyományos sci-finek meglehetősen különc, cyberpunknak azonban még túlságosan prototípus jellegű. De ha − mondjuk a surf rock mintájára − létezne surf sci-fi stílus, akkor bizonyosan a Software lenne az egyik örökzöld klasszikusa. Rudy Rucker rendkívül gyors tempóval darálja le hihetetlenül rövid regényét (nincs kétszáz oldal), ami pont attól egészen élvezetes és könnyed, hogy részletesebb magyarázkodás nélkül, minimálisra húzott információközlésekkel tár elénk egy nem túl távoli jövőképet, tele remek ötletekkel és elgondolkodtató cselekménnyel.

A tudományos fantasztikum gyakorta alkalmazott narrációjával ellentétben Rucker nem veszi komolyan a saját történetét: egy-egy jelenetbe indokolatlanul sző blőd humort, máskor pedig a B-kategóriás horrorfilmek jelenetábrázolását veszi kölcsön. Mégsem komolytalan regény a Software, a felületességet sejtő fogalmazás mögött rengeteg eredeti ötlet lapul. Ez egy sci-fi a nem sci-fiseknek; egy képtelenségekkel teli akciótörténet egy öregedést elutasító korszakos zsenivel és egy drogokkal álmodó poszthippivel.

A Software 1982-es megjelenésekor kifejezetten jól illeszkedett Hollywood futurisztikus akcióvígjátékaihoz, noha azért a történet a komolyságáról nem mond le egy pillanatra sem. A kiváló megvalósításért és a korszellem hibátlan bemutatásáért Rucker egy évvel később elsőként vehette át a Philip K. Dick-díjat, a sztori pedig később a mára ismert Ware-tetralógiává bővült, és az 1988-as folytatás – Wetware – szintén Philip K. Dick-díjat nyert. Rucker mindmáig aktívan ír, a tárgyalt könyveken kívül közel egy tucatot adott ki még (részletes lista itt). Közülük a legismertebbek a Transrealist-regények, melyekben a saját életét és észleléseit kombinálja matematikai és tudományos elméletekkel. Az utóbbi pár évben pedig a Postsingular-sorozatán dolgozik az író, ami visszatérés a cyberpunk gyökerekhez, öntudatra ébredt gépekkel és nanotechnológiával.

Linkajánló:

Rudy Rucker honlapja (bloggal, biográfiával és letölthető szoftverekkel!)