Még mindig nem váltunk sorozatismertető oldallá, de amikor recenzorunk, Vid egy kopott aktatáskát hagyott nekünk egy külvárosi motelben (természetesen egy viharos éjszakán), benne egy realista krimisorozat bemutatójával, természetesen tudtuk, hogy ezt az anyagot le kell közölnünk. Krimi francia módra, ismét.

•

Az Engrenages egy sorozat, ami az angol Luther és az amerikai CSI testvére lehetne – érdekes történettel, jó színészekkel és olyan technikai megoldásokkal, amelyeket még nem láthattunk bűnügyi sorozatban. Egyelőre a harmadik évadnál tart, viszont 2006-ban a BBC elkezdte sugározni Angliában (illetve később Ausztráliába és Olaszországba is eljutott), ezért már megrendelték egészen a hatodik évadig a sorozatot. [Disclaimer: szerzőnk egyelőre csak az első és második évadot látta, így ezeket tudja összehasonlítani egymással, azonban nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben ki fogjuk egészíteni ezt a cikket a harmadik évad ismertetésével is.]

A cím franciául fogaskerekeket jelent, de az angol címmel együtt (általában a két címmel így együtt fogunk találkozni) már mellékjelentéssel is bír, azaz örvényszerűen, fokozatosan „szív be” minket és a szereplőket a bűn világába. A cselekmény fokozatosan bomlik ki, több szálon mozgunk az epizódok közben, illetve gyakori, hogy egy-egy szereplő utóéletét már csak a háttérben fogjuk felfedezni (egy bűnözőt például a börtönben látunk viszont mellék-mellékszereplőként, így tudhatjuk meg, hogy végül a rendőrök el tudták kapni).

A színészek teljesen hihetően játszanak, ezért könnyű elképzelni, hogy a sorozat esetleg tényleg a valós világot ábrázolja, és a francia rendőrök problémái hasonlatosak az Engrenages-ban látottakhoz (persze elképzelhető, hogy ez nem így van, de érdekes színezetet ad a sorozatnak). A rendőrségi épület lerobbant, a szereplőket nem tökéletes külsejű színészek alakítják – a rendőrkapitányt, Laure Berthaud-t játszó színésznőnek például kifejezetten leamortizált külseje van, de végül is egy rendőrkapitánynak nincsen könnyű élete. Őt ellenpontozza a vörös szépség, az ambiciózus ügyvédnő, Joséphine Karlsson, valamint a modellnek is beillő, fekete hajú ügyvéd, Pierre Clément.

A szereplők háttértörténete szintén jól kidolgozott, de nem vesz el túl sokat az izgalmas sztoriból a karakterek bemutatása – hamar megtudjuk, hogy Berthaud egyik beosztottja, Gilou drogozik, Clément a válását intézi, de nem fűlik hozzá a foga, és így tovább.

Az első évad riasztó képpel indul: egy Romániából származó fiatal lányt meggyilkolnak, majd kidobnak Párizs határában egy szeméttel telepakolt hajóra, méghozzá úgy, hogy az arcát teljesen szétverik, és a testén sem maradt egy négyzetcentiméternyi érintetlen felület. Az évad fő történetszála körülötte forog, mivel hamar kiderül, hogy nincs vele minden rendjén: életében köze volt politikusokhoz, ráadásul a húga is eltűnt, furcsa körülmények között.

Amíg nem tisztázzák, mi történt vele, Berthaud-nak sok különös bűnesetre kell fényt derítenie, és itt jön be az, ami eddig a bűnügyi sorozatokban nem volt hangsúlyos: a bíróság és az ügyészek szerepe. Franciaországban a jelek szerint az ügyészek is aktívan részt vesznek a nyomozásban, legalábbis Clément sokszor Berthaud-val tart egy-egy tett helyszínére, illetve az ő felettese, Francois Roban is segíti Berthaud-t a fiatal lány gyilkosának megtalálásában. Joséphine Karlsson az évadban nem játszik túlságosan hangsúlyos szerepet, viszont már itt is kiderül, hogy mi mozgatja: a hírnév és a pénz. Erre a tulajdonságára építettek a sorozat szerzői a második évad készítése közben, ahol ő lesz kvázi az ördög ügyvédje.

Az első évad főleg a politikai játszmákra fókuszál, a második évad pedig a bevándorlók problémáira teszi a hangsúlyt, ezt megspékelve egy kis drogüldözéssel. Az első évad feszes történetvezetéséhez képest a második évad mást nyújt: a sztorija kissé a Wire-höz hasonlít, és a rendőrök munkája is változik, immáron fontos a megfigyelés és kémlelés is, míg az első évadban a „klasszikus” nyomozás áll a fókuszban.

A sorozat képi világára jellemző a szikár, kissé sötétbe hajló színezés, illetve gyakori a távoli helyekről induló, begyorsuló kameramozgás. Az áldozatokat gyakran extrémen véres képsorokban mutatják be – itt bizony mindent láthatunk, amivel egy nyomozó szembesülhet például a boncteremben. (Csak egy-két helyszínen nem mutatnak be mindent, de jelzésszerűen ott is ábrázolják a történteket; ilyen például SPOILER! az első évad második epizódja, ahol egy csecsemőt ölt meg brutális kegyetlenséggel a gyerekvigyázó.)

A zene nem túl hangsúlyos, talán a nyitó dallamot említhetnénk meg, ami sokszor visszaköszön a háttérben az egyes epizódok hangsúlyos jeleneteiben, viszont nem annyira karakteres és hangulatos, mint a Luther zenéje volt anno.

Aki szereti a bűnügyi sorozatokat és egy kis változatosságra vágyik, az a Luther mellett mindenképp tegye be a lejátszóba a DVD-ét – ebből a sorozatból talán tényleg megismerhetjük a modern francia rendőrség munkáját, felesleges poénkodás és keménykedés nélkül.