Teremtéscentrikus eposz a sci-fi és fantasy élő legendájától, egy olyan alternatív amerikai történelembe ágyazva, ahol létezik a természetfölötti. A hét kötetre tervezett és kissé elmormonosodó sorozatból retrócikkünk eredeti közlése idején még csak egy létezett magyarul, azóta a szám négyre emelkedett, és remélhetőleg hamarosan jön az ötödik is. Herbie alapos áttekintése következik.

•

A Teremtő Alvin ciklus különös helyet élvez Card műveinek palettáján. Elsősorban azért, mert „fantasy”, másodsorban pedig azért, mert a mormon vallás megalapítójának, Joseph Smith prófétának az életét dolgozza föl. Ez az ismeret azonban nem szükséges a regény megértéséhez és élvezetéhez, ugyanis közvetlen utalás nem található a könyvekben. Smith alakja egy kitalált személyen, az ifjú Alvin Milleren keresztül elevenedik meg, aki hasonló sorson osztozik, hasonló viszontagságokon megy keresztül, mint történelmi alteregója. Card azonban nem elégszik meg egy egyszerű adaptációval — a XVIII. század végi, XIX. század eleji Amerikában élt próféta alakját ezúttal nem sci-fi környezetbe és nem is egy másik fantasy világ kitalált díszletei közé helyezi, hanem egy olyan Amerikába, ahol a történelem más fordulatot vett. Még ez sem egészen pontos meghatározás a regény műfaját illetően; inkább arról van szó, hogy egy olyan bűvös, mágikus Amerikába csöppen az olvasó, amilyen az ország lehetett volna — és Card sok honfitársa szerint egy olyan Amerika, ahol szívesebben is élnének.

Ebben az Amerikában a folklór valóság: a ráolvasás, bűbáj, hexák és igézések a telepesek mindennapi életének részei. Angliában a hosszúéletű Cromwell után a puritánok megőrizték az uralmat, a Restauráció kora helyett a száműzött Stuartok Amerika délkeleti, rabszolgatartó tartományaiba menekültek. A keleti parton tarka, nemzetiségi kolóniák és az autonóm indián állam alkotja a John Adams és Benjamin Franklin által megálmodott Egyesült Államokat. Az északi részeken a fundamentalista Zarándokok, följebb pedig az alattomos francia gyarmatok terjeszkednek, ahol még whiskyvel és fegyverrel fizetnek a fehérek skalpjaiért. George Washingtont röviddel azután, hogy megtagadta a harcot Jefferson szedett-vedett seregei ellen, lefejezték, így aztán sosem lett elnök. Ebben az Amerikában a Mizzipy-folyó, a Hio, New Amsterdam és New Orange nevek szerepelnek a térképeken, az öreg Ben Franklin pedig a szóbeszéd szerint kora nagy varázslója volt.

A mi világunk Amerikájában a folklór, a bevándorlók sokszínű tömegei által hozott nemzeti hagyományok fontos szerepet játszottak a telepesek életében és aktívan éltek az emberek emlékezetében — Card ezen a téren nagyon helyesen a megőrzött történelmi és kulturális értékekre támaszkodik, amitől valóságosabbnak és hitelesebbnek tűnik a mágikus Amerika világa.

A regénybeli Miller családnak tizenkét gyermeke van már, mikor megszületik a kis Alvin, ami minden európai nép számmisztikája szerint különleges ómen; Alvin a tizenharmadik gyermek és egy hetedik fiú hetedik fia. A népi hagyományok szerint csodatévő, varázslatos képességekkel bíró ember lesz. A valóságban Joseph Smith valóban hetedik fiú volt, bár összesen csak kilencen voltak testvérek. A Smith család valóban az őket ért balszerencsés idők után kelt útra más vidékre (Vermontból New York állam felsőbb részeire) az akkor tífusztól gyengélkedő, hatéves Joseph-fel. A legidősebb testvér, Alvin Smith (a regényben: Erély) valóban meghalt, bár nem áldozta föl az életét, és nagyon odaadó híve volt Joseph Smith-nek, Hyrum Smith (a regényben: Mérték) pedig szintén fontos szerepet játszott Joseph életében, és mindvégig támogatója volt.

Alvin életének egyéb eseményei: az őt kísérő különös balesetek, a sérült lába, a Fénylő Ember alakja mind Smith életéből merített elemek, Card fantáziájával és alternatív Amerikájával kiszínezve.

Akad azonban még egy különleges szereplő a regényben, akiről érdemes említést tenni: Mendemondó alakja már csak azért is kiemelkedő, mert napjainkban ritkán találkozhatunk olyan esettel, amikor egy történelmi személy ízig-vérig mesehőssé alakul. Bár Mendemondó alakját Card csak elég közvetetten alapozza a legendás brit költőre, William Blake szellemiségének és munkásságának (különös tekintettel a Pokol közmondásaira) felhasználásával olyan kézzelfogható, megnyerő és varázslatos személyiséget hoz létre, akihez hasonlóval utoljára talán Gandalf, vagy Yoda képében találkozhattunk. A sokat látott, mindent tudó, bölcs és megértő öregember kedvelt népmesei alakját Card ügyesen formálja át: színházon edződött dialógusérzéke, gazdag szókincse és Blake közmondásai, gondolatai harmonikus ötvözetet alkotnak; szemünk láttára elevenedik meg egy régivágású mesehős a modern fantasztikus történetben. Az „alternatív” Blake — vallásossága, a katolikus egyházhoz való viszonya, illetve a műveiben is fontos szerephez jutó, valóságértékelő kettősségek folytán — a tanító szerepét játssza Alvin mellett, noha magának Blake-nek soha nem volt köze a mormon valláshoz. Mendemondó könyvének elzárt lapjai a Mormon Könyvének lepecsételt részének felelnek meg, és Card nyilvánvalóan a Joseph Smith által lefordított vallási iratokat használta a Mendemondó-szövegek alapjául. Ugyanakkor nagy jelentőséggel bír, hogy éppen a Blake-ről mintázott szereplő értette meg leginkább az ellentéteken alapuló mormon tanokat: Blake műveiben lépten-nyomon előkerülnek a nagy kettősségek, mellyel az embernek szembe kell néznie. A Menny és Pokol házassága című szatírájában például Blake kifejti, hogy az emberi szellem gyarapodik és a legnagyobb szabadságot érheti el e hasadások révén. Card választása azért ironikus, mert az angol költő-látnok dühös teremtőnek tartotta a zsidó-keresztény Istent, aki a bűntudattal elnyomja az ember képzelőerejét és kreativitását. Blake ezért elutasította az egyház fennhatóságát is, úgy gondolta, egy intézmény nem döntheti el, mi a jó és mi az erkölcstelen. Valójában ebben az ideológiában rejlik a párhuzam Blake munkássága és a Mormon Könyvének értekezései között.

A Teremtő Alvin Meséi kapcsán még egy motívumot érdemes megemlíteni, amely talán a legfeltűnőbb az olvasó számára: a könyv archaizáló nyelvezetét, mely amellett, hogy a népmesei jelleget erősíti és a kor beszédstílusát igyekszik tükrözni, a Joseph Smith által lefordított Mormon Könyvét idézi fel. Angol nyelven természetesen sokkal markánsabban és természetesebben hatnak a régies szavak, szófordulatok és modorosságok, mint magyarul, de az elbeszélő részek apró fordulatai talán érzékelhetővé teszik, hogy a régies nyelv nem csupán a szereplők életre keltését szolgálja, hanem a meseszerű hangulat megteremtésének alapvető eszköze.

* * *

Végezetül pedig, a Hetedik fiú, valamint a további Teremtő Alvin történetek kapcsán az érdekesség kedvéért is érdemes futólag megismerkedni Card szakmai nézeteivel és vallásával, amely — a fentiekben taglaltak szerint — kiemelt szerepet kap ebben a regényben és folytatásaiban.

Card ars poeticája szerint a művészet akár szándékosan, akár öntudatlanul is üzeneteket hordoz; egy olyan társadalomban, egy olyan Amerikában, mint a mai, minden művésznek kötelessége szem előtt tartani az emberi értékeket. Card számára — és a mormon tanok szerint is — a család, a közösség a legfontosabb, amint az regényeiben indítékok és erkölcsi értékek formájában gyakran tetten érhető. A közösség fontosságából következik, hogy Card szerint az elszigeteltség elkeserítő és pusztító lehet; a Végjátékban és folytatásaiban éppen ennek a hatásaival foglalkozik, míg a Teremtő Alvin könyvekben a család és közösség erejét szemlélteti.

Card személyes hitvallása azonban önálló dolog, amit ugyan befolyásol, de nem határoz meg a mormon vallás. Éppenséggel Card vallása pusztán egy objektív információ, amely azt hivatott közölni, hogy milyen értékrenddel bír a szerző és alkalmasint milyet képvisel a műveiben. A mormon egyházon belül azonban az írásaiban szereplő eszmeiség sok vita tárgyát képezi; sokan magának az ördögnek tartják, vagy éppen azt vetik a szemére, hogy írásaiban nem képviseli markánsabban az egyházat, nem kommunikálja elég erőteljesen a mormon tanokat.

Azok, akik jól ismerik a kereszténység történelmét, sok vallási eszmét fedezhetnek föl Card írásaiban, ám az író nem szándékosan közvetíti ezeket a regényeiben: amennyire tőle telik, kerüli a tudatos alkalmazásukat. Vallási meggyőződése talán hatással van az írásaira, de ezt nem nyíltan közli az olvasóval, nem téríteni próbál, mivel regényeinek célja nem egy intézmény támogatása. Erkölcsi hitvallása, személyes filozófiája elválaszthatatlan a munkájától, de saját teológiájának és vallási hovatartozásának nincs helye a regényeiben. Card egy percig sem akarja rákényszeríteni a hitét az olvasókra: inkább a vallás képviselte értékeket erősíti föl azáltal, hogy a fontosságát hangsúlyozza, de nem érvel vagy vitatkozik mellette. Ebben a regényciklusban Card ugyanazt teszi a mormon vallással, amit C. S. Lewis tett regényeiben a kereszténységgel: a vallást és az általa képviselt erkölcsi normákat egy másik világ ábrázolásán keresztül domborítja ki. Az átlagos olvasónak nincs is szüksége a mormon vallás beható ismeretére: a mormon tanokat olyan gondosan és finoman simította bele a regény szövedékébe, hogy azokat olykor még a mormon olvasók sem veszik észre.

A Teremtő Alvin Meséiből négy kötet jelent meg magyarul a Kalandor kiadónál, Horváth Norbert fordításában: A hetedik fiú (2002), A rézbőrű próféta (2003), Kovácsinas (2004), Vándorlegény (2005).