Ritka, hogy egy sikeres képregényszerző minden más mellett csak úgy belevágjon egy kőkeményen profi, de teljesen ingyenes vállalkozásba. Warren Ellis pontosan ezt tette a Freakangels című posztapokaliptikus családregényével, de több mint száz epizód kiértékelése után Jack úgy gondolja, jó úton jár.

•

23 éve – pontosan ugyanabban a pillanatban – tizenkét különös gyermek született Angliában.
Hat évvel ezelőtt vége lett a világnak.
Ez a történet arról szól, mi történt azután.

Warren Ellis (foglalkozása: internet jézus) szeptember 23-án egy rövid és velős blogpostban elemezte a Freakangels-projekt sikerét, és bevallotta, hogy az eredmény láttán ismét törni kezdte a fejét valamin. Amikor Ellis töprengeni kezd, mindig léleksimogató eredményre jut. A múltkor például a szintetikus emberi szervekről és a jogilag/erkölcsileg nem megtámadható kannibalizmusról értekezett a Wired hasábjain.

De térjünk vissza a Freakangelsre, és kezdjük a száraz adatokkal. Ez egy 2008 februárjában indult, hetente frissülő, ingyenes online képregény. A stílust talán posztapokaliptikus steampunknak nevezhetnénk. Alkalmanként hatoldalas epizódok jelennek meg, vagy kifogások, ha Warren Ellis vagy Paul Duffield rajzoló másnapos, beteg, netán egyéb válságban szenved (ez egyébként nagyon ritka, ami egy ilyen vállalkozás esetében szép teljesítmény). Talán érdemes megjegyezni, hogy a hagyományos brit képregények heti antológiákban jelentek meg, bennük gyakran – kitalálod, ugye – mindössze hat oldalas folytatásokkal.

A történet egy kissé bonyolult (ami az illeti, az utóbbi egy-két hónapban kifejezetten kiszámíthatatlanná vált, de erről lentebb). Egy 1957-es scifiből nőtt ki, ami a The Midwich Cuckoos címet viseli eredetileg (magyarul a Szemünk fényei címen jelent meg a Galaktika kiadónál – a szerk.), ami Ellis mellett Stephen Kinget, sőt a Simpson család és a Silent Hill készítőit is megihlette: abban a könyvben 61 emberfeletti képességekkel rendelkező gyermek születik, de elpusztítják őket, mielőtt valami komolyabb csínyt követhetnének el. Ebben a történetben nem.

Hat évvel az említett komolyabb csíny után vagyunk: London víz alatt, a városban kisebb-nagyobb embercsoportok próbálnak túlélni, kisebb-nagyobb sikerrel. Teljes a káosz, leszámítva a belvárosi Whitechapel kerületet, ahol tizenegy főhősünk a többihez képest kifejezetten életre való kommunát épített fel. A visszatekintésekből már kiderült, ki és miért hiányzik a tizenkettőből, de nem fogok spoilerezni. A cikk írásának pillanatában (2010. október közepe) a 111. epizódnál járunk, így az eddig történtekről éppen annyira értelmetlen és/vagy lehetetlen használható összefoglalást írni, mint a Barátok köztről.

Igen, a példa szándékos volt. Ez tulajdonképpen egy online családregény, amiben mélyen elmerülhet a kedves olvasó, mert – ellentétben a BK-val – a háttér és az előtörténet érdekes, nem nyögvenyelős; a szereplők szerethetőek, mert kellőképpen fiatalok és hülyék; a futó cselekmény pedig izgalmas és nem kiszámítható. Ellis előre gondolkozik – nem csak a következő 6-36 oldalnyi történettel foglalkozik, hanem az adott kötet huszonnégy epizódjáról is világos elképzelései vannak. Ami – és ezt most gondolom csak végig – azt jelenti, hogy az utolsó epizódokban épülő feszültség a következő hetekben csúcsosodik ki, a drámai befejezés pedig hamarosan godzilla bukkakeként csapódik majd az arcunkba.
Hamarosan péntek. Alig várom.

A fenti hasonlat töménységét enyhítendő ejtsünk néhány szót a képregény kivitelezéséről. Paul Duffield tiszta, néhol mangákat idéző rajztechnikája, visszafogott színei, a vízbe süllyedt London gyakori látképei és omladozó, de nem mocskos épületei olyan nyugalmat sugároznak, amit általában nem egy káoszba fulladt világhoz kapcsolunk; ez az apokalipszis (és persze a Freakangels szervezőmunkája) olyan utcákat teremtett, ahol tulajdonképpen nagyon szívesen téblábolnánk.

Gondban vagyok, miről írhatnék még, mert a fentieken túl nem jut eszembe semmi különös. Ráadásul ez az írás sem túl hosszú, de ezúttal legalább nagyszerű és megfellebbezhetetlen kifogásom van: ezt a képregényt akármikor elolvashatod és kialakíthatod róla a saját véleményed. Tessék, itt indul:

FREAKANGELS, első epizód, első oldal

Azok számára, akik jobban szeretik lapozgatni a képregényeiket, a Freakangels hagyományos formában, graphic novelként is beszerezhető – most készül az ötödik kötet. Lista itt.

(És a különféle merchandise-termékekről még nem is beszéltünk.)

Mindenképpen meg kell említeni a Freakangels szárnyai alatt megbúvó, nagyon aktív fórumokat – gyűjtőnevük a Whitechapel –, ahol a rajongók mellett az oldal kiagyalója, maga Warren Ellis is gyakran megszólal. Erről a fickóról nekem mindig egy joviálisan agresszív, punk télapó jut eszembe.

Frissítve: a Freakangels időközben a közönségszavazásos brit Eagle Awardon a legjobb webcomic lett, Warren Ellis pedig ismét kiérdemelte a “Favourite Writer” díjat. Bővebben itt.