isolde ismertetőjéből végre megtudhatjuk, hogy a Takeshi Kovacs-sorozat második könyve miben más, mint elődje – Richard Morgan tökös főhőse azt simán túlélte, amikor noirból kommandósregénybe hengergették, csak a hangulat sínylette meg a váltást.

•

Hajaj. Annyira szerettem ennek a könyvnek az előző részét. Abban cyberpunk van és detektívnoir és hangulat és atmoszféra. Különben ez se rossz, mert nem rossz egyáltalán, csak az előzőhöz meg a várakozásaimhoz képest. Ez nem noir, csak akció-sci-fi, bár annak nem rossz.

Az Altered Carbon a távoli jövőben, a szinte elfeledett Föld nevű bolygón játszódott. A Broken Angels harminc évvel később, ugyanennek az univerzumnak a Sanction IV nevű kolóniájára visz, a gyarmatosított űr permére, ahol az első könyven megismert főhősünk, Takeshi Kovacs már megint belekeveredik valami igazán komoly dologba és ezért többször nagyon meg fogják verni. Takeshi Kovacs még mindig jóképű és vagány ex-Küldött, jelenleg a Sanction IV polgárháborújában tevékenykedik aktívan, amikor visszautasíthatatlan ajánlatot kap (ez igazi cyperpunk konfliktus, kicsit nehezen követhető hadjáratokkal a megacég által támogatott kormány és a nagyhatalmú zsoldosvezér fél bolygót felügyelő hadserege között, ami után persze romok, hullák és ártatlan civil áldozatok maradnak halomban). Takeshi Kovacs igazi, nőknek való akcióhős, mindig borostás, dohányzik, sármos, néha köcsög, de a szíve mélyén kedves, persze vakmerő is és istentelenül jó az ágyban, szóval beleszerettem már az előző könyvben is.
Ebben a távoli jövőben az emberek tudattokban hordják a tudatukat, bármikor új testbe tölthetik le magukat, és Kovacs egyike azoknak a különlegesen kiképzett katonáknak, akik kifejezetten jól viselik az állandó testváltások pszichés megterheléseit. Mindezt az Altered Carbon már több szempontból körüljárta, ezért a világ háttere természetesen – ahogyan az egy második résztől elvárható – más irányba bővül. A fókuszban az első regényben érintőlegesen felvezetett titokzatos marsi civilizáció áll, ami Pohl Átjárójához hasonlóan még az emberiség űrjáró korszaka előtt hátrahagyta a szuperfejlett technológiája maradványait és eltűnt, hogy a tudósok többé-kevésbé vakon tapogatózva próbáljanak rájönni, egyáltalán hogyan nézhettek ki és mire jók a gépeik.

Ezzel vissza is térhetünk a történethez. Kiderül, hogy van egy ásatás, ahol a marsiak hátrahagyott cuccai közt egy csillagkaput is találtak, sőt nem csak azt, hanem ami mögötte van, az még izgalmasabb. Ezekre persze számos érdekcsoport igényt tart, harcolnak érte mindenféle eszközzel, evolúcióra képes intelligens félig-kütyü-félig-élőlény fegyvereket és korrupciót, csalást és árulást is beleértve. De igazából nem ezektől kell félni, nem bizony, hanem Attól, Ami A Kapu Mögött Van. Ami egyébként nem sima szörny vagy ilyesmi, hanem jól kitalált misztikus félelmetes jelenség. Mindehhez az előző rész magányos noir-detektívjével ellentétben kommandóscsapat jár, mint kamaszkorunk alámondásos filmjeiben, ahol mindenki nagyon tökös, nagyon egyéniség és ezért elkerülhetetlenek a konfliktusok meg a laza beszólások.

Mondom, ez egy izgalmas science-fiction-akcióregény (van ilyen szó?), nincs vele semmi baj, csomó üldözés, lövöldözés, idegen lények vagy micsoda, némi misztikum, meg még több lövöldözés, fordulatos meg minden, csak nincs meg benne az Altered Carbonra jellemző különleges hangulat és így fanyalogni vagyok kénytelen.

Mivel a Broken Angels az Altered Carbonnal együtt már megjelent magyarul is, valószínűleg a Takeshi Kovacs-trilógia (?) harmadik része, az ígéretes prológussal indító Woken Furies sem fog túl sokáig váratni magára.