flynn újabb ismertetője ékes bizonyítéka annak, hogy a cyberpunk klasszikus formája lehet öreg, de még mindig vonzza a tehetséges szerzőket, akik kipróbálják magukat a jól ismert arénában. A biológus-író lecsap, és zenemániások meg nördök indulnak a világ megmentésére.

•

Minden bizonnyal rendesen megkopott jelzőnek számít mára a cyberpunk, pláne a maga gibsoni értelmében, de a világ még mindig nem feledkezett meg róla. Pár feltörekvő író a mai napig előszeretettel alkot a vancouveri író-géniuszhoz (is) kapcsolható univerzumban. Említett regények közül sajnos jó sok csak olcsó utánzásra képes, de pár darab rendelkezik a meglepetés döbbenetes erejével, és a Radio Freefall minden kétséget kizáróan ebbe a kategóriába tartozik.

Matthew Jarpe saját elmondása szerint sohasem akart író lenni, és ezt akár el is hihetjük neki, ha azt nézzük, hogy biológiából diplomázott, majd a PhD-jének a megszerzése után biokémikus lett. Ettől függetlenül persze gyermekkora óta lelkes fantasy és sci-fi olvasó, és amint az általában lenni szokott, bizonyos idő után csak úgy magának, hobbiszinten kezdett hasonlókat írni. A kezdeti Stephen King-rajongás persze sehová sem vezetett, így pár csapnivaló novella után a közeli jövő lehetséges és fejlesztés alatt álló technológiáival kezdett el foglalkozni. Ez inspirálta a Radio Freefall című bemutatkozó regényének a megírásához, ami annyira komplex, eredeti és izgalmas, hogy akár maga William Gibson is adhatna a szerzőnek egy elismerő pacsit.

A történet a 2020-as évek végén játszódik, több fő- és mellékszereplővel bír, ráadásul annyi nézőpontból követhetjük végig, hogy nem könnyű mesélni róla. Az emberiség a regény tanúsága szerint már kiköltözött a nem túl távoli űrbe, legalábbis megépítették a Freefall nevű, Föld körül keringő állomást, és a Hold egy részét is kolonizálták(amit a lakói Luna 1-nek neveztek el). Természetesen mindkét űrállomás a maga teljes függetlenségéért küzd, amit az anyabolygón senki sem néz jó szemmel, már csak azért sem, mert közeledik a Unification Day, vagyis az országok egyesítése. Az elképzelést rengetegen támogatják, de legalább annyian ellene is vannak: az utóbbi álláspont egyik legnagyobb hangadó szervezete a Nationalist, akik a nyilvános médiaszereplésektől kezdve az erőszakos zavargásokba forduló tüntetésekig büszkén hirdetik, hogy minden ember és ország különböző, és soha senki se adja fel az egyéniségét.

Az aktuális világpolitikai helyzet természetesen a művészeti kultúrákra is nagy hatást gyakorol. Például a bolygó egyik legnépszerűbb rockbandája, a Sex Lethal a Nationalist első számú kulturális szócsöve lesz, miután a csapat énekese, Dana Woods elkezd szimpatizálni a mozgalommal, majd az egyik vezetőjévé válik. A dalaikat mindenki le tudja tölteni a saját worm drive-jára, és csak úgy pezseg a politikai élet a weben, ami a Radio Freefall világában már egy meglehetősen szabályozott, ellenőrzött keretek közt duzzadó adathalmaz. Arról nem is beszélve, hogy a benne szabadon kószáló mesterséges intelligenciák úgymond belakták már az egészet, és létrehozták a maguk kis szigetét is, az ún. Upper Shellt, ami egy olyan furcsa bittenger, hogy az emberek inkább be sem csatlakoznak oda, mert nem értenének az ott zajló dolgokból semmit.

A történet egyik főszereplője Quin Taber, a WebCense nevű intézmény volt szupersztárja. Maga a WebCense a nevéből adódóan a webes felügyeletért és a rend őrzéséért felel, de az egész ötlet kiagyalójának, Walter Cheesemannek más elképzelései is vannak az ölébe hullott isteni hatalommal. Természetesen nem csak a média és a hírek manipulálásáról van szó, hanem a világuralomról is, amihez bizony pár embert el kell söpörni az útból. Az egyikük pont Quin Taber, aki feleslegessé vált munkáltatója számára, miután megépítette a szuperszámítógépet, ami képes az egész weben láthatatlan maradni, és még a mesterséges intelligenciák körében istenként tisztelt és ismeretlen eredettel rendelkező Digital Carnivore sem tudja a felügyelete alá vonni.

Quin Tabernek persze nem esik jól, hogy egykori munkaadója mára az ellenségévé vált, és kisemmizte, ezért megfogadja, hogy az élete mostantól csak két dologról fog szólni: 1) a Digital Carnivore titkának a megfejtéséről és 2) Walter Cheeseman megbuktatásáról. Ebben segítségére lesz Molly, a saját mesterséges intelligenciája, ami már csak azért is illegális, mert nem tud róla senki más, és nem rendelkezik szabad akarattal, vagyis Taber idézőjelben vett szolgája, amiért a törvény szerint már nem csak börtönbüntetés jár, de teljes agymosás és átprogramozás is.

A Radio Freefall másik főszereplője az ötvenes éveinek közepén járó Aqualung, aki Jethro Tull 1971-es klasszikusából adoptálta a nevét, és tulajdonképpen a teljes ismeretlenségből tört fel a Snake Vendors nevű bandájával és lett világhírű. Aqualung nagy találmánya a The Machine nevű gépezet, amivel képes az emberek hangulatát és érzéseit befolyásolni a koncertek alatt, ezért minden egyes Snake Vendors performansz különleges és egyben utánozhatatlan is a maga nemében. A bulvársajtónak azonban ennyi nem elég, és hamar kiderül, hogy Aqualung régmúltjáról semmit nem lehet tudni. Erre nem csak a tinimagazinok szerkesztői kapják fel a fejüket, hanem Walter Cheeseman is, és megindul a nyomozás, ami idővel rengeteg érdekes kérdést vet fel. Például miért tudja Aqualung sorban hamis útlevelekkel kijátszani az egész WebCense-t? Mi köze a 2010-es évek elején létező sikerbandához, az Animal Bones-hoz? és ez miért foglalkoztatja rendkívül a Digital Carnivore-t, és ezáltal Quin Tabert is? Na meg persze a legfontosabb kérdés sem maradhat ki: mindez miért hiúsíthatja meg a nagy országegyesítést?

Matthew Jarpe könyvét egy pillanatra sem lehet letenni. Részletesen kidolgozott világa mellett olyan izgalmas csavarokat tartalmaz, amivel folyamatosan ámulatra készteti az olvasót. Erős politikai tölteténél csak a zene iránti szeretete nagyobb –tulajdonképpen nem is szól másról a könyv , mint egy öreg hobbizenész és egy számítógépes nerd világmegváltásáról, akik amúgy soha nem akartak mást csinálni, csak jónak lenni mindabban, aminek az életüket szentelték. Rengeteg nézőpontválás után érünk a regény végére, ami már az űrben játszódik, ezalatt számos szerethető karakterrel ismerkedhetünk meg, akik közül a legnagyobb arc egyértelműen Matthew Jarpe, akiből háromszáz oldal erejéig előbújik a geek és zenebuzi énje, mindez olyan formában, hogy akár díjat is lehetne adni neki. Friss könyvről van szó, ezért lehet neki szurkolni: nem lepődnék meg, ha egy-két éven belül komoly jelöléseket kapna. Viszont, hogy ezt aztán képes lesz-e Jarpe valaha überelni, már nem tudom megmondani. Irtózatosan nehéz dolga lesz.