Befalazott szobák titkai és egy lakóparkszökevény feleség kálváriája szürreáliában, szóval van itt minden, ami a Fight Club örökre kultgyanús írójától már-már a minimum. Debütáló szerzőnk, silvermoon csapja fel előttünk Palahniuk kómanaplóját.

•

Chuck Palahniuk, az ukrán származású amerikai író nevét széles körben az azonos című debütáló regényéből adaptált film, a Harcosok klubja tette ismertté. Bár ezzel az alkotásával (de főleg a népszerű, nagy neveket felvonultató filmmel) a fősodorba került és jelentős példányszámokat tud produkálni, kétségtelen, hogy nem tartozik a könnyen befogadható műveket ontó szerzők közé. Ennek ellenére népszerűsége töretlen. Kultíró.

Hatodik regénye, a magyarul még nem olvasható Diary (Napló) nem távolodik el a korábbi regények által meghatározott csapásiránytól. Beteg, csavaros történet, ahol nehéz megállapítani, mi zajlik a fantázia és vágyak birodalmában, valakinek a képzeletében, és vajon mit idéznek elő mindebből a tudatmódosító szerek és mi lehet a valóság. Fantázia és realitás, álmok és anatómia.

A regény hőse, Misty Marie Wilmot, született Kleinman, az autós lakóparkból jobb életbe vágyódó, álmodozó, nehéz gyermekkorú családanya. Misty Marie félbehagyta a művészeti iskolát és elhanyagolta festőkarrierjét, hogy a meglehetősen belterjes populációjú Waytansea szigetén családot alapítson a helyi famíliák egyikének fiával, Peter Wilmottal. Egy gyermekük van és Wilmoték szállodáját üzemeltetik, amit nyáron mindig elözönlenek a turisták.

Ezen a nyáron azonban valami nagyon nincs rendben a szigeten. Először Peter esik kómába egy rosszul (?) sikerült öngyilkossági kísérlet után, majd egyre-másra szaporodnak az egyéb baljós jelek. Misty egyik őrült és zavaros helyzetből a másikba kerül, közben feltárul előtte egy nagyszabású összeesküvés, és saját szerencsétlen sorsának titkára is fény derül. Mert Peter, aki építési vállalkozóként próbált megélni, munkái során igencsak érdekes, felkavaró üzeneteket hagyott maga után az egyébként befalazott konyhákban, fürdőkben, szobákban. Ráadásul miközben Peter élet és halál közt lebeg, az elhízott és elhanyagolt Misty életében megjelenik egy vonzó látogató, bizonyos Angel Delaporte, aki társa lesz a férj nyomainak eltüntetésében. Közben az önbizalomhiánnyal küzdő nőnek egy családi piknik során az a víziója támad egy parkban, hogy Apolló szobra életre kel, és delíriumában remekművet alkot.
De ne tévesszenek meg senkit az eddig leírtak, mindez még csak a kezdet, amiből egy minden várakozást felülmúlóan beteg történet kerekedik ki. Az, hogy Mistyből végül sikeres festő lesz-e, ki is valójában Angel Delaporte, miért hagyta maga után Peter az üzeneteket, illetve ki és miért írja azt a bizonyos, a címben is szereplő naplót… mindez kiderül az olvasót az utolsó pillanatig feszültségben tartó regényből.

Érdekes látni a házassága, családja és tehetetlensége csapdájában vergődő főhőst, aki próbál változtatni a helyzetén vagy legalább élhetővé, elviselhetővé tenni azt, amit nem lehet, mert a megaláztatások és a kényszer ezt megakadályozzák. Különös érzés Mistyt figyelni, aki folyamatosan gondol a férjére, csakhogy percről percre változik a férfiról alkotott képe. Akárcsak Misty – testileg és lelkileg is. Nem egyértelmű ugyan, mennyire ura önmagának, de kétségtelenül fejlődik, eljut valahonnan valahová.

Ritkán fordult elő velem, hogy egy írás ennyire lekötötte volna a figyelmemet és az utolsó pillanatig fenntartotta volna az izgalmat és érdeklődést. Egyáltalán nem laposodik el és nem ül le a cselekmény. Ez a regény is igazán megérdemelné, hogy a Harcosok klubja és a közeljövőben várható Choke (Cigányúton) után megfilmesítsék, mert a történetben feszülő suspense vászonra kívánkozik.