Az esetek túlnyomó százalékában inkább ajánlunk, mint lebeszélünk, de flynn ismertetője az álnéven sikerkönyvek paródiáit is jegyző brit sci-fi szerző regényéről valahová a kettő közé esik. Viszont nem tudunk ellenállni egy olyan kuriózumnak, ahol egy magyar származású család hódítja meg a világűrt.

•

Adam Roberts 2006-os sci-fi szappanoperájában az aktuálpolitikai nagyhatalmak jövőjével, az emberi gyarlósággal és a bosszúvággyal foglalkozik. Összességében egészen fogyasztható írást hozott össze, ami utólag visszatekintve lehetett volna még akár jobb is, de így sincs miért panaszkodni.

A könyv a félig magyar gyökerekkel rendelkező Gyeroffy-család életét mutatja be. Három generáción keresztül követhetjük nyomon a történéseket. A kiindulópont a tudós Miklós Gyeroffy, hősünk, Klara édesapja, aki azt szeretné elérni, hogy az emberiség végre terjeszkedni kezdjen a bolygón kívül és idegen területeket hódítson meg. Mivel a történet 2060 magasságában jár, könnyen leszűrhetjük, hogy túl sok érdemi változás nem történt a jelenhez képest: az EU óriásivá nőtt, és már igazi világhatalom, riválisa az USA-nak, ám ezt – meg pár kisebb-nagyobb háborút – leszámítva nem túl érdekes Adam Roberts jövőképe. Azonban szerencsére igen hamar beindulnak a regény fordulatai (és az ezzel járó izgalmak), ugyanis a papa egy csomó tehetős embert meggyőzve életet lehel a projektjébe, és pár tucat milliárdossal egy Föld körüli pályán keringő kolóniára költöznek, amit nagyon találóan és egyszerűen csak Uplands-nek neveznek el. Később aztán páran meghódítják a Holdat is, és már a Mars a következő úticél, de ezekkel – sajnos? – a Gradisil szinte egyáltalán nem foglalkozik. Helyette az Uplands fejlődéstörténete a fókusz, ahol a hatalmas vagyonnal rendelkező lakosok teljes mértékben önállósodni akarnak, mindentől és mindenkitől.

A történet dióhéjban: Klara édesapját megöli egy Kooistra nevű nő, a világ egyik legveszélyesebb, elmebeteg sorozatgyilkosa, és mivel az Uplands a jelenlegi stádiumában még egyáltalán nem rendelkezik törvényekkel, a nő megússza a bűncselekményt. Klarán senki nem segít, ráadásul idővel teherbe is esik, így kénytelen visszamenni a Földre, ahol a két nagyhatalom már javában dolgozik azon, miként szerezhetné meg az új terület felett az irányítást. A Gradisil első harmada Klara életét mutatja be, az ő szemszögéből láthatjuk a politikai huzavonákat és végignézhetjük bosszúvágya kiteljesedését. Közben életet ad lányának, Gradisilnak, a regény tulajdonképpeni főszereplőjének, akire igen nagyívű sors vár.

A Gradisil egyszerű, bosszúról szóló regénynek indul, de egyharmadától kezdve átcsap politikai thrillerbe. A központi gondolat az, vajon mi történne, ha az emberek elkezdenék meghódítani az űrt; milyen életviszonyokhoz kéne alkalmazkodniuk az új kolóniáknak, és milyen alapon lenne beleszólásuk a történésekbe a Földön ragadt hatalmaknak. A szerző brit, talán ennek köszönhető, hogy sokáig az USA a rosszfiú. Velük ellentétben az EU sokkal diplomatikusabb, habár ez idővel inkább tűnik tehetetlenségnek: nem igazán szólnak bele a fentiek életébe, de szeretnék, ha hozzájuk tartoznának, és minden (rájuk nézve kedvező) dologban azonnal támogatják őket. Közben létrejön a harmadik erő is, a roppant kemény és kegyelmet nem ismerő Gradisillal az élen, akivel kapcsolatban az olvasó minden pozitív benyomását és szimpátiáját elveszti.

Igazából Adam Roberts regénye csak azért nem nevezhető kötelező olvasmánynak, mert hiába akadnak benne nagyszerű ötletek és vázol fel reális jövőképet, magvas mondanivalója ellenére nincsen túl jól megírva. A Gradisil első harmada Klara teljes életét dolgozza fel (ez egyértelműen a legjobban megírt rész), míg a következő kétszázötven oldalban alig nyolc-tíz évet lépünk előre (ekkor vívja meg Gradisil nagy harcát az amerikaiakkal), és ez a hatalmas fékezés nagyon rányomja a bélyegét a könyvre. A regény hirtelen lassul be, nem egy fejezete teljesen unalmas gondolatmenetekkel és érdektelen szereplők szenvedésével foglalkozik. Sokszor olyan érzésem volt, hogy mindezt meg lehetett volna írni fele ekkora terjedelemben is, minden veszteség nélkül (szerencsére később újra felpörög a tempó). Végszóként csak azt mondhatom, hogy olvasható regény a Gradisil, de ebből több odafigyeléssel akár valami korszakalkotót is ki lehetett volna hozni.

Adam Roberts egyébként egyetemi tanár, a viktoriánus irodalom szakértőjeként számos tudományos munka szerzője; tíz scifije mellett különböző sikerregények paródiáit is jegyzi A.R.R.R. Roberts néven. Nálunk ezek közül A Da Vinci-kód vicces parafrázisa, A Va Dinci-kód, illetve A Babó/A Hobbit paródiája, A Nyomit jelent meg.

Linkajánló: a szerző honlapja