Stílusosan év végére időzített cikkünk aktuális témát lovagol meg, hiszen a szilveszterre fokozottan jellemző jövőbenézés meglepő következményeire hívja fel a figyelmet. Jack ismertetője olyan antológiát mutat be, ahol a történetek hősei konkrét választ kapnak életük egyik legfontosabb kérdésére, aztán viselik a következményeket.

•

A „mi lenne, ha többet tudnál a jövőről, mint amennyi egészséges”-irodalom újabb remeke debütált a neten, amikor a kiadó ingyenesen letölthetővé tette a Machine of Death című antológiát. A címben szereplő gépezet egy gyors vérvizsgálat után egyetlen szóban jósolja meg a delikvens elhunytának mikéntjét – és ezzel nem meglepő módon alaposan felfordítja a novellák szereplőinek életét.

Gondoljuk csak át a koncepciót.
Nincs mese, meg kell halnod, aki született, mind így végzi, ésatöbbi, de mit sem sejtesz a Hogyanról, a Mikorról és a Holról. Nézőpont kérdése, hogy a tudatlanság jó vagy rossz. Különböző emberek különbözőképp reagálnának az abszolút biztos tudásra – nekem például ez lenne az első dolgom (vagy a legutolsó, mondjuk olyan 80-90 év múlva). Arról is remekül el lehet filozofálni pár sör felett, vajon az „abszolút biztos” tények ismerete miként változtatná meg a jövőt – helyszűke hiányában ne is menjünk most ebbe bele. Jóval érdekesebb helyzet az, ha csak a szentháromság egy részét ismerjük. A Hol novellaírási, filozofálgatási szempontból használhatatlan, a Mikorban elég kevés dramaturgiai kapacitás van – jó, rendben, kiderül hogy ötvenöt évesen dobom fel a talpam, jön a tagadás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás, és beletaposok a szaporodás-projektbe. Nyolcvanévesen? Elégedettség. Harmincévesen? Úristen, le vagyok maradva. Lehet akár erről is könyvet vagy novellát írni, filmet forgatni. Tragikust, komikust. Dokut, akciót, pornót (naná). De távolról sem annyira gondolatébresztő, közel sem olyan kihasználható, mint körüljárni a Hogyant. Ami ráadásul többrétű kérdés. Vegyünk egy példát. BALESET. Rendben, de milyen balesetben? És hogyan halunk meg balesetben? És ha már itt tartunk, vajon mi okozzuk azt a balesetet, vagy valaki más? A kevés tudás mindig több kalamajkát okoz, mint a nemtudás – mondom ezt én, illetve az összes romantikus vígjáték forgatókönyvének írója.

A sztori ötletét egy Tyrannosaurus Rex dobta fel először, még 2005-ben, szó szerint: Ryan North (a kötet egyik szerkesztője) minimalista webcomicjában két dinoszaurusz osztotta meg egymással véleményét különböző témákban, és a rajongók nem hagyták veszni az ötletet. North, illetve két szerkesztőtársa, Matthew Bennardo és David Malki egy 2007-es felhívással nyílt projektté tette a vállalkozást, hogy aztán három évvel később egy Roald Dahl Meghökkentő meséihez és Frederick Forsyth Profi munkájához méltó, fekete humortól csepegő novelláskötetet tegyenek közzé.

A novellák hősei, a szituációk, és persze a halálnemek is eltérnek; ez magától értetődőnek tűnhet, mégis meglepetésként ért az első történet, amiben nem a főhős saját halála állt a középpontban, és azok a novellák is elgondolkoztatóak voltak, amelyek a gépek megjelenésének és elterjedésének gazdasági hatásait érintették. A kedvenceim azonban mégis a rövid, sötét humorra kihegyezett sztorik (még nem jutottam el a HIV Infection from Machine of Death Needle című darabhoz, de már nagyon várom). Ami azt illeti, ez az első könyv, amiről az előtt írok ismertetőt, hogy végigolvastam volna, de ez talán most nem is szükséges. A szerkesztők érzékelhetően nagy kupacból válogathatták ki az írásokat (közéjük csempészve a szintet egyébként megütő saját novelláikat is), és kiegyenlített minőségű antológiával álltak elő, ami  kellően változatos ahhoz, hogy a ritmusváltások szórakoztatóak legyenek az egyes történetek között. „Ívet” természetesen még nem fedeztem fel, és fogalmam sincs, vajon a kötet végére kialakul-e egyáltalán, de mivel az olvasás erősen elhúzódik (alkalmanként napok is eltelnek két novella között), valószínűleg később sem fog.

Machine of Death – letölthető a hivatalos honlapról