|
Star Wars: A New Hope
Szemelvények a sajtóvisszhangból
„Wars ebben a mára klasszikussá vált filmjében az életkorral járó nehézségeket mutatja be megrázó módon. Mit tehet Lucas, a Karl May és Dumas regényeken felnőtt álmodozó farmerfiú, hogy megszabaduljon konzervatív és biosoviniszta nagybátyja zsarnokságától? Tud-e segíteni rajta nagynénje, az egykori lokál-táncosnő, aki a fiú álmaiban saját fiatalságát látja újjáéledni, és a farm börtönéből ő is vágyik vissza Mos Eisley-ba, a világvárosba, ahol sosincs éjszaka, illetve mindig az van? Vajon mik azok a furcsa érzések, amelyek Lucasban felébrednek az idős, de még mindig sármos kaszkadőr iránt, és ami elől az öreg Ben végül a halálba menekül?
Felbukkan még a filmben Vader, a transzvesztita minisztériumi államtitkár, aki a gépek iránti vonzódásának engedve állandóan robotnak öltözik. Kiderül, hogy a kiégett, társaságot már csak szőrös, beszédképtelen unokatestvérében lelő harmincas kereskedőknek lehet-e még reménye (innen származik a film címe is), esélye az idealista budaizsúr fiatal lánynál.
Klasszikus fejlődésregény, csak filmen. Kihagyhatatlan.”
— New York Spectator
„Generációk harca a hatalomért — talán ezzel jellemezhető leginkább a ma már hatodik opusán dolgozó író-rendező első filmje. Zseniális húzása, hogy nem mai környezetbe, hanem a régmúltba (Bizánc végnapjaiba) helyezi a témát, ezzel kidomborítva a kapitalizmus időtlen jellegét, és a benne állandóan újratermelődő hatalmi harcot. A status quo megbomlását egy ifjú forradalmár (Lukosz Szkaivokerosz) indítja el, aki paraszti származása ellenére hamar az arisztokrácia bálványa lesz, annak ellenére, hogy reflektálatlansága — saját képességeivel sincs tisztában — majdnem pusztulásba sodorja a bimbódzó mozgalmat. Vele szövetségben, ám valójában riválisaként lép fel a polgárság képviselője, a kereskedelmi ügynök (Johannes Szolosz), aki egyben a harminc-negyvenes korosztály rafináltságát, bölcsességét és tettrekészségét is megjeleníti. S bár a cselekmény izgalmas és mesterien szőtt, a végkifejlet szükségszerű: a forradalom lángját meggyújtó ifjúnak kiszúrják a szemét egy Corvin-lánccal, hiszen a győzelem után harci szelleme és idealizmusa már terhes az új, polgári rendnek. Az igazi hatalmat — a több ládányi pénzt, a rangos utódokat biztosító nőt, és a kapitányi rangot — a kispolgárságba belesimuló, idősebb rivális kapja.”
— Review of Critical Cultural Studies
hekka
|
